Gondoltam írok kicsit a színekről, legalábbis megpróbálom érthetően leírni, hogy miért nem olyan ami olyan. A „szakmabelieknek” biztos a könyökükön jön ki, de hátha van, akit érdekel ez a dolog.
Nem akarok se képletekkel se hullámhosszokkal dobálózni, mert utálom az ilyen cikkeket és megmondom őszintén sokszor semmit nem értek belőle.
A fény ugye 380 és 780 nm hullámhosszúság közötti elektromágneses sugárzás, amit az ember a hosszúságától függően máshogy érzékel (na jó, csak egy fél mondat :)).

Most két fajta színkeverési módot szeretnék összehasonlítani, az egyik az RGB (red-vörös, green-zöld, blue-kék).


És tényleg elhihetitek, hogy ha egymásra vetítjük a három színes képet, akkor az utolsó szép, színes kép lesz belőle.
A másik színkeverési mód a CMYK, úgy mint C-cián, M-bíbor, Y-sárga, K-fekete. Vagyis ezeknek a színeknek az angol nevéből képzett rövidítés. Itt 4 alapszínünk van. Habár úgy látszik, hogy a cián a bíbor és a sárga összekeveréséből feketét kapunk, az mégsem fekete. Csak egy ilyen sötétbarnás színt kapunk. Ezért szükség van a feketére, hogy pl. a szöveg amit kinyomtatunk, szép fekete legyen, ne pedig egy barnás izé.
Ezt általában a nyomtatásnál, a nyomdában használják, vagyis ha van valamilyen kézzel fogható felület amire rányomják a rányomnivalót. :) Az otthoni tintasugaras nyomtatók is így működnek.
A nyomdákban a nyomtatnivalót lebontják erre a 4 színre, amit majd később egymásra nyomnak és ez adja ki végül a képünket.
Mivel ez a két színkeverési mód más elveken alapul, nem lehet pontosan ugyanolyan színű a kettő. (Amit a monitoron látunk és amit a papíron.) Majd ha a szórólapokat és prosikat be lehet dugni az áramba, akkor talán lesz esély erre.
Nem tudom mennyire látni, ugyanaz a kép először RGB, aztán CMYK módban. Látszik mekkora különbség van a kettő között.
Remélem van olyan akinek hasznos volt a téma. :)
Utolsó kommentek