Sokat gondolkodtunk, hogy mi is legyen a nevünk, órákat ültünk egy bizonyos hely bizonyos teraszán. Aztán kitaláltuk A NEVET. Persze amikor megnéztük neten, kidrült, hogy van már ilyen nevű cég. Dehát mit nekünk más cég neve! Okosan kifundáltuk, hohy a név mögé rakunk egy "D" betűt. Kb úgy hogy Akármicsoda-D Bt. Persze nem jött be a dolog :). Egy betű még nem elég nagy különbség sajnos. Egyszóval kezdődött elölről az egész.

Kitaláltunk nagy-nagy nehezen még egy nevet. Komolyan mondom, nem sok ennél bonyolultabb cégnevet láttam még. Nem is volt még ilyen :). De se kimondani, se megjegyezni nem tudja senki... Bár, aki egyszer megjegyzi, tutira nem felejti el. :) Sajnos emiatt a név-mizéria miatt elég sokáig tartott amíg bejegyezték a cégünket. Onnantól hogy aláírtuk a társasági szerződést, odáig hogy a kezemben tartottam a végzést meg minden... kb. 2,5 hónap telt el. Szerencsére ma már ez sokkal gyorabb és olcsóbb is ha jól tudom.

De! Mi ebből a tanulság? Nem kell túlbonyolítani a nevet, nem kell hogy minden-azégegyatta-világon benne legyen. Legyen jól megjegyezhető és ha lehet inkább "magyaros" mint "angolos". Kapcsolódjon ahhoz amit a cég csinál, de lehet hogy az emberek jobban megjegyzik azt hogy Piros Elefánt Grafikai Vállalat, mint hogy... Graphicorporation... vagy valami ilyesmi.